Egy késő délután hangos, kíváncsi turistacsoport bukkan föl a Líceum csendes falai között. Mindent látni szeretnének, mindenről van véleményük, tudásszomjuk határtalan. Az éppen kétszázötven éves Egyetem épülete valóban lenyűgöző, mintha élne és titkokat rejtene… Mintha az Építtető jelen lenne minden kis zugban, kiszögellésben. És ahogy a vidám társaság nyüzsögve felidézi a múlt eseményeit, valami még jobban megváltozik a térben… álomszerű fény lepi el és a finom porszemcsék egy hihetetlen, ködös élménnyé állnak össze, lassanként... Az épület – vagy inkább egy titokzatos személy az épületben – mesélni kezd. A díszes falak eltűnnek és helyettük egy régi, mégis ismerős helyszín képe kezd kibontakozni… a tizennyolcadik századi Egeré…
1762 tavasza. Barkóczy Ferenc, újonnan kinevezett esztergomi érsek, átadja a püspöki stafétabotot Egerben, Eszterházy Károlynak. A város még nem heverte ki a török uralom okozta károkat, most kezdi összeszedni magát. Ám az új püspök érzi, hogy valami reményteljes lüktetés bizsereg körös-körül. Teológiai, jogi, orvosi iskola bontogatja szárnyait és bár az indulás nehézkes, hatalmas, lelkesítő gondolatok csíráznak. Mint például egy egyetem építésének a terve… Ám a végrehajtás nem is olyan egyszerű… húsz év áldozatos munkája kell hozzá. Emberek, sorsok, kalandok, indulatok. Tervek, elvek, megalkuvás, és sok-sok hit…
A nem csak fülbe, de a szívbe is belopakodó dalbetétekkel átszőtt két felvonás az Egyetem megépülésének bő húsz évében játszódik. A történelmi indíttatású mű egy része fikció, mely főként létező karaktereket felhasználva, egy korrajzilag hiteles, ám színházi dramaturgia szerint megalkotott zenés drámát eredményez. A darabban megjelenik a 18. századi Eger és az Egyetem összes meghatározó személyisége. Ám a cselekményben helyet kapnak a város rég elfeledett (vagy tán csak elképzelt?) polgárai is, többek között egy nagyszájú, ám hatalmas szívű bábaasszony, egy akkor született árva kisfiú, egy minden hájjal megkent hivatalnok is. Szerelem, intrika, szerencsétlenség, áldozat, indulat, humor és határtalan bizalom… A hit, hogy az ember Istennel együtt bármire képes… még a lehetetlenre is.
A mai kerettörténetbe ágyazott előadás célja egy olyan produkció létrehozása, mely úgy emel emléket a 250 éves Egyetem megálmodóinak és létrehozóinak, hogy eközben viszonylag széles közönségréteg számára egy befogadható, maradandó élmény örömét nyújtja. Ehhez az összetett szándékhoz segítséget nyújt az emelkedett és dinamikus jelenetek váltakozása, történelmi hitelesség és szükséges fikció izgalmas összefonódása, a komoly- és csetlő-botló karakterek dialógusai, a korhű- és a mai csengésű zenei világ finom egyvelege. A valóság és a színház eszközeivel, egy emberi léptékkel megélt utat játhat be a néző, aminek a végén nem csak önmagához kerül közelebb, hanem a Mindenséghez és magához a Mindenhatóhoz is.
„Mert ebben az épületben minden lesz. De semmi sem lesz Isten nélkül!”
Rendező: Lendvai Zoltán
Korhatár: +12