„A két csodálatos színész beszélget. Sztorizgatnak. Valahol a hatvanas éveknél kezdik. Van egy vázlatuk a fő témákról, amiket érinteni akarnak, de persze minden történet két másikat is kinyit. Túl gazdag az életmű ahhoz, hogy akárcsak érintőlegesen is végig lehessen rajta szaladni. Könnyek akkor szöktek először a szemembe, amikor az egyébként is szívmelengető történetek és összekacsintások közé megérkeztek a versek. Hol Jordán Tamástól, hol Koltai Róberttől, vagyis számukra kedves íróktól és költőktől az ő tolmácsolásukban. A könnyekkel vívott harcot aztán ott veszítettem el végleg, amikor Koltai Róbert dalra fakadt, Dés László dalait kezdte énekelni. Olyan gyönyörű pillanati voltak ezek a gyanútlanul indult színházi estének, melyeket sosem feledek.”