Öt ember vívja harcait a rideg, kiüresedett fehér térben. Esküvő van, az
alkalomhoz illően tehát fehérbe öltöztek, de hiába e civilizációs álca,
ösztöneik, vágyaik, beteg gondolataik újra és újra felsebzik ezt a
teret. Indulatok, félelmek, megvetés, aljasság, megalázás – az emberi
gonoszság ezer arca jelenik meg. Közösséget kellene teremteniük, de az
összefogás, az elfogadás helyett dulakodásra és pusztításra képesek.
Hiába a szűziesen fehér tér, hiába a vidám összejövetelnek ígérkező
esküvő, a koreográfus ezúttal sem kegyelmez: szembenézésre szólít fel,
önmagunkkal és a minket körülvevő normalizálódó világgal, a saját
civilizált rítusaink mögé rejtett agresszióval és előítélettel.
„A címnek megfelelően egy esküvőre vagyunk hivatalosak. [...] Az
esküvői fátyol alól felszakadó hangtalan sikoly azonban azt jelzi, hogy
Frenák lakodalmát messze elkerülte az isteni áldás. Az menyasszony
(Jantner Emese) felszabadult pillanataiban a nézőket puszilgatja, de
öröme csupán röpke epizód, s a továbbiakban minden arra utal, örömtelen,
kegyetlen világba csöppentünk.”
(Legáth Zsolt, tánckritika.hu)
„A Frenák Pál Társulat Hymen című új darabja egy szürreális,
valamint a koreográfusra oly jellemzően "ideges" esküvői mozgókép.
Előhívás előtt, mintha csak az alkotói tudatban zajlana, viszont így is
elég sokrétű és sokkoló, a nyersesége és gondolati ziláltsága megkapó.
Nem egy polgári bankett karikatúráját látjuk a színpadon, hanem a jól
kimunkált, repetitív mozgásrendszer segítségével szétcincált rítust,
ahol felszínre tör a társulat történetében oly sokszor vizsgált
tudattalan is. Súlyos miértek és hogyanok repkednek a végtagokkal együtt
az óriási, átlátszó műanyag medence felfújható peremén, hol Brahms
magyar táncaira, hol sötét tónusú technóra. Az egyetlen gigantikus
díszletelem elnyeli és kiveti magából az egymással és önmagukkal küzdő
testeket. Keresztelőmedence, purgatórium vagy gondolatülepítő. A
letisztult tér felső traktusában, a medence felett egy csokor klasszikus
esküvői ruha lóg. A ruhatestű arák (fehér babák) egy ponton aláhullnak,
és a nézők közül néhány férfi megnyeri őket halott menyasszonytáncra.” (Artner Szilvia Sisso, Magyar Narancs)
Frenák Pál 1957-ben született Budapesten. Gyermekkora
meghatározó mozzanata, hogy szülei siket-némák voltak, így első
elsajátított kifejező eszköze a jelnyelv lett, ami különleges
fogékonyságot fejlesztett ki benne az arcjáték és a gesztusok, az emberi
testtel kifejezhető tartalmak iránt. Frenák útkeresésének első állomása
Párizs, ahová az 1980-as évek derekán távozott. Itt a klasszikus balett
több illusztris személyiségével dolgozott, valamint Cunningham, illetve
Limón tánctechnikákat tanult. Francia feleségének, Catherine Frenák
építésznek köszönhetően betekintést nyert a kortárs művészetek világába,
és megismerte a rendhagyó forma- és térhasználatot. Pier Paolo Pasolini
olasz rendező filmjei, Francis Bacon munkái, Gilles Deleuse francia
filozófus írásai és Jean-Olivier kortárs francia festővel való személyes
kapcsolata nagy hatást gyakorolt későbbi alkotásaira.
1999-ben a már tízéves múltra visszatekintő Compagnie Pal Frenakot
fiatal magyar táncosokkal kibővítve párizsi és budapesti székhellyel
működő magyar-francia társulattá alakította, mely egy egyedülálló
táncnyelvet hozott létre. Ennek fontos jellemzője a mimika, a jelnyelv
és a test mozgásának integrált használata csakúgy, mint társműfajok
(cirkusz, színház, divatbemutató, kortárs zene) beemelése az
alkotásokba. Frenák Pál a hazai táncéletbe egy radikálisan új stílust
hozott a maga dinamikus mozgásvilágával, újfajta érzékenységével, a
verbális üzeneteken túlmutató kifejezési formáival. Innovatív tér- és
testhasználata meghatározó hatással volt a hazai kortárs tánc
fejlődésére. Koreográfusi, alkotó munkája mellett rendszeresen ad
szakmai workshopokat, a társulattal ingyenes beavató előadásokat tart
középiskolások részére, közönségtalálkozókon vesz részt, nagy hangsúlyt
helyezve a más művészeti ágakkal és a közönséggel fenntartott folyamatos
párbeszédre. A legismertebb európai kortárs zeneszerzőkkel dolgozik
együtt. Koreográfiáihoz a zenét komponált többek között Kurtág György,
Patrick Schneider, Francois Donato, Fred Bigot és Fabrice Planquette
komponálta.
Koreográfia és szcenográfia / Choreography and scenography: Frenák Pál
Koreográfus-asszisztens / Choreographic assistant: Nelson Reguera
Előadók / Performers: FEICHT Zoltán, HOLODA Péter, JANTNER Emese, Nelson REGUERA, VASAS Erika
Dramaturg / Dramaturgy: Varga Mátyás
Szcenográfia / Scenography: FRENÁK Pál
Zene / Music: PARABRYO
Zenei munkatárs / Musical assistant: SEPSI Ádám
Kosztüm / Costume: SCHOPP Ildikó, Tamara BARNOFF
Fény / Light: MARTON János, FRENÁK Pál
Hang / Sound: HAJAS Attila
Videó / Video: VASS Gergely
Alpintechnika / Alpintechniques: ZOLTAI György
Produkciós vezető / Production manager: UJVÁRI-PINTÉR György