Gaudeamus bérlet 25/26 VI/3 előadás

Wolfgang Amadeus Mozart: Figaro házassága - nyitány, K. 492
Wolfgang Amadeus Mozart: Alma grande e nobil core - hangversenyária, K. 578
Wolfgang Amadeus Mozart: A varázsfuvola - nyitány K. 620

Wolfgang Amadeus Mozart: Vado, ma dove? Oh Dei! - hangversenyária, K. 583
Wolfgang Amadeus Mozart: Cosi fan tutte - nyitány, K. 588
Wolfgang Amadeus Mozart: Bella mia fiamma, addio- Resta, oh cara -
hangversenyária, K. 528
---
Wolfgang Amadeus Mozart: D-dúr (prágai) szimfónia K. 504
Richard Strauss: D-dúr oboaverseny TrV 292

Közreműködik:
Szutrély Katalin - szoprán
Zászkaliczky András (oboa)
Vezényel: Vashegyi György

Mozart legnagyszerűbb operái élete utolsó évtizedében születtek, amikor rálelt az évek óta keresett tökéletes librettó mellett a megfelelő szövegkönyvíróra is, Lorenzo Da Pontéra.
Gyümölcsöző együttműködésük eredményeként született meg a Figaro házassága, a Don Giovanni és a Così fan tutte, ahol Mozart zsenialitása különösen az operai együttesek és finálék gazdag dramaturgiájában bontakozik ki, miközben a történeteik vígoperai köntösben
komoly erkölcsi és társadalmi kérdéseket is feszegetnek. Az operát bevezető nyitányok első taktusaiktól a mű szerves részét képezik, de amíg Figaro nyitánya a mű könnyed, eleven világát alapozza meg, addig a Così fan tutte és a Varázsfuvola már jóval tömörebben sűríti a darab zenei és eszmei mondanivalóját: a motívumkezelés, a karakterek zenei előképei már az első akkordoktól megjelennek. E csiszolt, szikárabb szerkesztés és motivikus dallamkezelés a Prágai-szimfóniában is észrevehető: szokatlanul súlyos és hosszú első tétele a Don Giovanni temető-jelenetének félelmetes drámai hangvételét vetíti előre, miközben a borongós lassú tételt követő Presto a Figaro vígoperai milijőét juttathatja eszünkbe. A műsorban szereplő koncertáriák ezzel szemben ritkábban kerülnek pódiumra, mégis e rövid jelenetek drámai erejükkel, a szöveg és az emberi érzések plasztikus zenei kifejezéseivel gyakran már-már valóságos lélektani analízisként hatnak. A koncertünkön elhangzó áriák 1789 elején keletkeztek, jellemzően más szerzők műveinek bécsi felújításaihoz – Mozart két énekesnő, Adriana Ferrarese del Benne és Louise Villeneuve számára írta őket, akik egy évvel később a Così fan tutte főszerepeit (Fiordiligi és Dorabella) énekelték. Az Alma grande e nobil core karakterei és virtuóz koloratúrái a klasszikus opera seria bosszúáriáinak világát idézik. A Vado, ma dove? ezzel szemben belső vívódást jelenít meg, tanácstalanságot és kétségbeesést. A Bella mia fiamma, addio, amely a Don Giovanni komponálása idején született, formailag és érzelmileg is kiemelkedik: fokozatosan építkező drámaisága, feszültséggel teli zenei világa mélyen átélhetővé teszi a szerelmétől búcsúzó, halálra készülő nő alakját. Mozart klasszikus stílusa tükröződik vissza Richard Strauss kései D-dúr oboaversenyében is. Míg első tétele a fúvósok és vonósok játékos párbeszédére épül, s e jellegzetes áttetsző kamarazenei hangzás dominál, Andante tétele mozarti dallamosságra emlékeztet, melyet táncos karakterű lendületes Finale zár.