I. Erzsébet

Paul Foster színdarabja a világtörténelem egyik legnagyobb és egyik legellentmondásosabb alakjának, I. Erzsébetnek, a modernkori Anglia megteremtőjének állít emléket. Neve egy egész történelmi korszakot fémjelez, átmenetet a középkorból az új, modern világba. Rendkívüli személyiségén túl, tán ez az aspektus teszi érdekessé színházi értelemben is, hiszen egy, a mai korral sok szempontból rokonítható korszakban élt, amikor a világ és benne az ember radikális változások küszöbén állt. Paul Foster drámája tulajdonképpen a színház a színházban tehnikáját alkalmazza - egy társulat életét mutatja be -, amely társulat éppen egy Erzsébetről szóló darabot próbál. Vagyis olyan világot teremt, amely részben eljátssza, részben mintegy kívülről reflektál a korra, Erzsébetre és cselekedeteire valamint döntéseinek mozgató rugóira.

„Erzsébet:
Megkaptam a főszerepet, Burghley, és isten az atyám, meg is tartom. Nagyban kell gondolkodni, Burghley, nagyban. Egyben kell látni a világot, ha uralni akarjuk, úgy kell tekinteni rá, mint egy nagy egészre. Nagyban látni és rendszerben gondolkodni. Egy új rendszerben. Mindent megváltozatatunk, mindent felforgatunk és míg a többiek zavartan pislognak tehetetlenségükben, kedvünkre teremtünk új világot. Anglia trónja önmagában lepkefing. A világ szemétdomb, Burghley, és Anglia lesz a kakas rajta. Én leszek a kakas, aki kedve szerint búbolja meg a világot.

Burghley:
De Madame, bátorkodom megjegyezni, Ön nő.

Erzsébet:
Leszarom, Burghley! Kíméljen meg a földhözragadt ostoba megjegyzéseitől.”

Egy spanyol hajó: Kaszás Gergő, Tóth József, Herczeg Tamás, Tamási Zoltán, Bercsényi Péter, Keresztyény Tamás, Király Attila

Az előadás szövegváltozatát Várady Szabolcs fordítása alapján Szikszai Rémusz készítette.