J. S. Bach: Máté-passió, BWV 244

Kovács Ágnes – szoprán

Balogh Eszter – alt

Bernhard Berchtold – Evangélista

Megyesi Zoltán – tenor

Melkovics Zoltán – Jézus

Julian Orlishausen – basszus

Purcell Kórus, Orfeo Zenekar

Vezényel: Vashegyi György

A Máté-passiót – a zenetörténet egyik legjelentősebb alkotását – Johann Sebastian Bach (1685–1750) a lipcsei Tamás-templom karnagyaként írta, szolgálati idejének elején, a mű bemutatójára 1724 nagypéntekén a Nikolaikirchében került sor. A Krisztus szenvedéstörténetét megjelenítő oratorikus mű, a zeneszerző életművének legterjedelmesebb munkája a nagyheti szertartások része volt, de hangversenytermekben máig gyakran szólal meg ebben az időszakban – ahogyan most is, a Haydneum zeneakadémiai bérletében, a Purcell Kórus, az Orfeo Zenekar és a hozzájuk csatlakozó, elsőrangú nemzetközi szólistagárda előadásában, Vashegyi György vezényletével.

Bach a Máté-passiót a Picander művésznevet használó Christian Friedrich Henrici (1700–1764) szövegére komponálta. A német költő a zeneszerzőhöz hasonlóan 1723-ban költözött Lipcsébe, és számos Bach-kantátához is librettóval szolgált. Ahogy sok más passióban, Bach remekművében is az úgynevezett testóra: recitativókat éneklő tenorra hárul a legnagyobb feladat: a szenvedéstörténet elbeszélése. A 78 számból álló, kétrészes Máté-passió kettős kórust és kettéosztott zenekart foglalkoztat, a művet nagyszabású nyitó- és zárókórus keretezi, a kompozíció műfaji és formai világában meghatározó szerepet játszanak a lélek reflexióit megszólaltató áriák, a nép hangját közvetítő kórustételek és a tagoló szerepű, ám erkölcsi tanulságot is megfogalmazó korálok. A Purcell Kórus és az Orfeo Zenekar több mint három évtizede működik a magyar historikus régizenei interpretációs gyakorlat két meghatározó műhelyeként. Alapítójuk, Vashegyi György, a magyar zeneélet középponti művészegyénisége máig a két együttes vezetője. A produkcióban részt vevő énekesek valamennyien a stílus kiváló ismerői, a Purcell Kórus és az Orfeo Zenekar állandó partnerei.