Az Álomidő a táncoló ember
dicsérete. Alkotóinak álmai – vagy annak vélt emlékei – elevenednek meg
egy általuk megélt, vagy megéltnek hitt világról, demonstrálva
viszonyukat a tradícióhoz, a múlt titkaihoz, a jelen sokszínűségéhez.
Az álomban minden megtörténhet.
Az álom varázslat. Átjárót nyit az élet és a halál, a valóság és a
fikció között. Az álom elfojtott vágyaink tükre. Az álom: utazás.
Az előadáshoz Nikola Parov
komponált új művet, inspirációt merítve a magyar, tágabb értelemben a
Kárpát-medencei, valamint a balkáni népzenéből, kitüntető hangsúlyokat
téve keleti rokon népeink zenekultúrájára is. Az Álomidő zenéje szándékosan eklektikus: a tradíció mellett magába építi többek között napjaink világzenéjének posztmodernségét is.
A Mihályi Gábor vezette
koreográfusok jelenetei, a korszerű néptáncfeldolgozások legjobb példáit
követve, nagy hangulatváltásokkal sorjáznak elénk. A táncjelenetek
matériája döntő módon a Kárpát-medence folklórjából merítkezik, melyből
az alkotók a színpad könyörtelen szabályai szerint válogatnak,
sűrítenek, stilizálnak. Az egyes táncokhoz gondolati-érzelmi
többlettartalmakat, egyéni asszociációkat rendelnek, hogy ezáltal azok a
modern ember érzelmeinek, gondolatainak, egyéni vagy közösségi
identitásának kifejezőeszközévé válhassanak.
Közreműködik a Magyar Állami Népi Együttes tánckara.