Mit nevezünk “könnyűzenének”, amit sokan hallgatnak? Létezett-e e fogalom a 18. században, s ha igen, vajon mi különböztette meg a “komolyzenétől”? Mit gondolnak, elég-e a könnyűzenét felületesen hallgatni, s a komolyzenét vajon kizárólag elmélyült zenehallgatással érthetjük-e meg? Kamarazenei koncertsorozatunk első estjén e kérdésekre keressük a választ Mozart és Britten zenéjén keresztül a Szent István Filharmonikusok muzsikusaival.
Műsor:
Wolfgang Amadeus Mozart: D-dúr Divertimento K. 136
I. Allegro, II. Andante, III. Presto
Wolfgang Amadeus Mozart: Eine kleine Nachtmusik – G-dúr szerenád K. 525
I.Allegro, II. Romanze, III. Menuett, IV. Rondo. Allegro.
--
Wolfgang Amadeus Mozart: F-dúr Divertimento K. 138
I. Allegro, II. Andante, III. Presto.
Benjamin Britten: Simple Symphony op.4.
tételek:
I. Boisterous Bourrée: (Allegro ritmico)
II. Playful Pizzicato: (Presto possible pizzicato sempre)
III. Sentimental Sarabande: (Poco lento e pesante)
IV. Frolicsome Finale: (Prestissimo con fuoco)
Koncertmester: Stuller Gyula
Mit nevezünk “könnyűzenének”, amit sokan hallgatnak? Létezett-e e fogalom a 18. században, s ha igen, vajon mi különböztette meg a “komolyzenétől”? Mit gondolnak, elég-e a könnyűzenét felületesen hallgatni, s a komolyzenét vajon kizárólag elmélyült zenehallgatással érthetjük-e meg? Kamarazenei koncertsorozatunk első estjén e kérdésekre keressük a választ Mozart és Britten zenéjén keresztül a Szent István Filharmonikusok muzsikusaival. Hiszen a nagy bécsi klasszikus mester művei példázzák legjobban, hogy a szórakoztató zenék – legyenek akár divertimentók, vagy szerenádok – lehetnek egyszerre a klasszikus formatan legszebb példái miközben valójában szórakoztatás céljából íródtak.
Ugyan Mozart 1772-ben, itáliai koncertkörútjára komponált “salzburgi divertimentóinak” tételrendje és apparátusa is felveti a kérdést: valóban szórakoztató divertimentóról van-e szó és nem sinfoniának készültek-e eredetileg e művek, izgalmas karakterváltásaik, gazdag imitációs játékuk egyértelművé teszi, hogy Mozart műfajtól függetlenül túllép minden korábbi konvención, hogy elkápráztasson, miközben szórakoztat. Egyszerűsége, könnyen megjegyezhető dallamai, valamint izgalmas dinamikai- és hangnemváltásai emelték Mozart legismertebb opusai közé az 1780-as évek végén komponált szerenádját, az Egy kis éji zenét, s ugyanezt az egyszerűségben rejlő szépséget kereste a 20. században Benjamin Britten is Simple Symphony című művében. A 21 éves angol zeneszerző 1934-ben kezdett bele a fiatalabb generációnak szóló vonósszimfóniába, melyhez gondosan őrzött korai műveit használta fel. Valóságos örömzene született, amely mit sem veszített gyermeki naivitásából. A Pizzicato tétel finom játékosságát lassú, merengő Sarabande ellensúlyozza, míg a Finale tétel energiája magával ragadja a hallgatót. Mintha Britten emlékezetes dallamaival, finom játékosságával lépne e vészterhes időkben Mozart nyomdokaiba, hogy visszataláljon ahhoz, ami elveszett.
A Piero Barone, Ignazio Boschetto és Gianluca Ginoble alkotta IL VOLO, egy felejthetetlen koncerttel tér vissza Budapestre, hogy újra elvarázsolja…
Karácsonyi koncert
„A legnagyobb nevű külföldi zongorista sem kelt nagyobb érdeklődést, mint Ránki Dezső” – írta 1970-ben a zenekritikus Pernye András a…
tétel a kosárban
összesen:
Lejárt a vásárlási időkorlát! Kérjük, állítsa össze a kosarát újra!
