Személyes élményem vele, hogy mint az Aranyember Tímeája elvarázsolt mozinézőként, emberként, és mint utóbb kiderült, rendezőként is. Szép volt. Már akkor is. Asszonyi leánykorában is. Szilaj szabadságot árasztott. Nem nőstény volt. Nő! Olyan asszonynak látszott, aki felelőssége tudatában szabadon dönt és kitart véleményei mellett.
Béres Ilonával erősen elfogult vagyok. Nagy színésznőnek hiszem. Első színházi szerepéről, Thurzó Gábor Hátsó ajtójának Annie-járól egyhangúlag vallja mindenki, hogy lélegzetelakasztóan szép volt már színre lépése is. Őszinte volt. Hiteles. Pártfogolandó.
Ebben a pályára lendülő szerepében, sajnos, nem láthattam. Kétéves voltam ugyanis.”
Béres Ilona
1956 és 1960 között a KISZ Központi Művészegyüttesben volt színjátszó. A Színház- és Filmművészeti Főiskolán végzett 1964-ben Pártos Géza osztályában.
1964-1966 között a debreceni Csokonai Színházhoz szerződött, majd 1966-1967 között a Madách Színházhoz került.
1967-1969 között a Nemzeti Színház társulatában dolgozott, majd 15 évig a Vígszínház tagja volt 1969-1984 között. 1984 és 2000 között ismét a Nemzeti Színházhoz szerződött
A Magyar Színház társulatának tagja 2000-től 2011-ig.
2011-től szabadúszóként folytatja színművészi pályáját.
1995-1999 között az Aase-díj kuratóriumának tagja.
2000-ben a Magyar Országos Színészegyesület, a MASZK elnökévé választották, 2004-ig töltötte be a tisztséget.
2007-től 2010-ig A Pro Solidaritas 2007, a Magyar Színház művészeiért Alapítvány kuratóriumának elnöke volt.
Kitüntetései:
Jászai Mari-díj 1973;
Érdemes művész 1983;
Magyar Köztársasági Érdemrend Tisztikeresztje 1992;
Kiváló művész 1996;
A Nemzeti Színház örökös tagja;
Kossuth-díj 2000;
Fövárosi Közgyűlés kulturális bizottságának díja a legjobb női alakításért (Puskin: Borisz Godunov) 2003.;
Színikritikusok legjobb női mellékszereplő díja (megosztva) 2002/2003 (Borisz Godunov, Madách Kamara)
Halhatatlanok társulatának tagja 2004