Vigh Andrea hárfaestje 2. 19 órakor – A virtuozitás

Műsor:

Tradicionális breton és ír dallamok, Cabezón: Pavane és variációk, Thomas: A vándor búcsúja, Walter-Kühne: Fantázia Csajkovszkij Anyegin című operájának témáira,
Mcsedelov: Paganini-variációk, Saint-Saёns: Fantázia hárfára, op. 95,
Debussy: Lenhajú lány, E-dúr arabeszk, Holdfény,
Smetana–Trneček: Moldva-fantázia, Tournier: A reggel

Az 5 ezer éves hárfa története az ókorban indult és a középkor sokszínűsége után, ahol a hárfák számos fajtája létezett, az 1700-as évektől a pedálos hárfák megépítésével fokozatosan letisztult a hangszer forma- és hangzásvilága. A párizsi arisztokrácia hárfadivatjából európai divat lett az 1789-es forradalom után. A polgári családok szobáiba is bevonult a hangszer és lassan kialakult a professzionális hárfázás.

A hangszergyártók is éles versenyben voltak egymással. 1810-ben Sebastian Erard megépítette a duplapedálos hárfáját, melyet a mai napig használunk kisebb fejlesztésekkel, gyakorlatilag változatlanul.